Pesovár életmű

Pesovár Ferenc a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem múzeológia-néprajz szakán végzett 1955-ben. 1949-ben a Honvéd Művészegyüttes hivatásos táncosa volt. 1950-től a Népművészeti-, majd Népművelési Intézet Néprajzi Osztályának munkatársaként néptánc kutatásokat végzett Somogyban és Szatmárban. 1954-ben a Néprajzi Múzeum gyakornoka. 1955-től a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum segédmuzeológusa, majd vezetője. 1957. áprilisától haláláig a székesfehérvári István Király Múzeum néprajzos muzeológusa, osztályvezetője.

Diplomamunkáját a Szatmár megyei Tyukod község táncairól és táncéletéről írta.

Az 1950-es évek végén elkészítette egy Fejér megyei falu, Alap néptánc-monográfiáját. A Dunántúl néptánc hagyományát feltáró kutatásai mellett más területekkel is foglalkozott: Kelet-Európával, és Erdéllyel is. Az itt végzett kutatásai megalapozták a további kutatásokat és a területre vonatkozó ismereteket. A Magyar Néprajzi Lexikonba közel 100 néptánc címszót írt.

Jelentősek a Fejér megyei gyűjtései, mind a tárgyi, mind a néptánc-, népzene-és népdalkincsre vonatkozóan. A mai Alba Regia Táncegyüttes (Székesfehérvár) elődjénél Népviseletnéprajzi tanácsadóként dolgozott. Az 1970-es években a táncházmozgalom az ő és tánckutató kollégái (Martin György, Andrásfalvy Bertalan) munkájának köszönhetően indulhatott el.

Emlékét fenntartja a társai által 1988-ban alapított Pesovár Ferenc Alapítvány, mely a névadó szellemiségében dolgozó fiatal kutatóknak, táncosoknak, zenészeknek adományozza a róla elnevezett díjat.

Két nagy könyve: Béres vagyok, béres (1982), A juhait kereső pásztor (1983).

1983. február 27-én, életének 53. évében halt meg Veszprémben.